Wakeboard :)

Wakeboardoztam álmomban, úgy ébredtem, hogy ez járt még akkor is a fejemben, ezért most ez lesz a téma. :)

Idén nyáron, Egyiptomban próbáltam először. Hajóval. Nagy szerelem lett. :) Hogy ezek túlzó, nagy szavak? Hát lehet, de én még sport iránt nem éreztem ilyet korábban. Szeretem a salsát, sok örömöt okoz, de az még nem fordult elő, hogy napokig ne tudjak aludni miatta, mert olyan izgatottan várom a következőt, és enni sem bírok, az izgalomtól remegek az indulás előtt, és hányingerem van... Nos, a wakeboard nekem ilyen. :)

Itthon kötélpályán próbáltam, először az Omszki tavon, majd a Velencei tóra jártam. Sajnos egész napokat nem tudtam eltölteni, csak egy-egy órára szabadultam el, de az is jó volt. Azt azért hozzátenném, hogy ha Egyiptomban nem szerettem volna bele ennyire, akkor itthon biztosan elveszik a kedvem tőle... Hogy miért? Hiányzik a pedagógia, azaz az oktatás. A korrekt oktatás. Ahány "oktató", annyi félét mond. Az oktató szó itthon eddig úgy tapasztaltam, hogy azt jelenti, hogy valaki ügyes rider, és ez feljogosítja már arra, hogy ossza az észt. Tisztelet a kivételnek, persze. Bodoki Rolandot például nagyon kedvelem, mert a személyisége is, és a tudása is alkalmassá teszi arra, hogy tanítson.

Ami nekem hiányzott, az a figyelem a diákra, a módszeres tematika, a kommunikáció, az analitikus elme, a pontos, precíz tudás. Aki volt már táncórámon, tudhatja, hogy mennyire precíz vagyok, és szerintem jó pedagógiai készséggel rendelkezem. Ha egy diák nem érti meg, hogy csináljon meg egy figurát, még ezerféleképpen el tudom neki magyarázni, akár a legapróbb részletekig belemenőleg, de ami még nagyon fontos, hogy azonnal azt is meglátom, hogy miért nem megy neki.

Eddigi wakeboard tapasztalataim (amik azért még elég csekélyek) azt mutatják, hogy a kezdőknek nagyon nehéz dolga van. Pont a kezdetekben a legfontosabb a személyes odafigyelés, hiszen még nincs közös nyelv, szókincs, érzet, összhang, elgondolás stb. Ha mond nekem valamit az oktató, lehet, hogy teljesen mást értek az alatt az egy mondat alatt, amennyi nekem jut belőle. Ha már jobban értem a nyelvet, akkor lehet, hogy érteni fogok itt is félszavakból, ahogy táncnál is, de ez egy kezdőnél még nem így van. Vicces volt például, hogy küzdöttem a felállással, míg egy kedves 19 éves holland srác kb. 3 cm-rel megigazította a boardomat, és rögtön nem volt semmi gond...

Még egy "mókás" példa: az egyik srác mondogatta nekem, hogy spicceljek már, de ez annyira ésszerűtlen volt, hogy nem csináltam. Kiderült, hogy nem spicc, hanem pipa... Általános iskola, testnevelés óra...

A szezon végére már eléggé zavartak ezek a dolgok, mert én más típus vagyok, mást igénylek. Fejben meg kell, hogy legyen, és utána a testem már leköveti. Ahogy táncban is ilyen vagyok, úgy valószínűleg a wakeboard sem lesz más.

Most nevetni fognak néhányan, de felregisztráltam egy amerikai oldalra: www.learnwake.com Ahogy az oldal neve is mutatja, ez egy oktató oldal, és zseniális. :) Igaz, nem kötélpályás, hanem hajós wakeboard, de az úgyis szimpibb volt nekem eddig, másrészről pedig biztosan sok az átfedés. Vannak az oldalon oktató videók, leírások stb. Két ügyes rider csinálja, és ha kérdésed van, akkor írsz a fórumra, vagy a vezetőknek levelet, és azonnal válaszolnak. Feltöltheted a videódat is, és kielemzik, hogy mi volt a hiba stb. Nagyon durván precízek, nekem való oldal. :) Pl. csak arról, hogyan állj a deszkán, 9 oldalt írnak... A fejedtől a deszkáig mindent részletesen leírnak, és megindolják logikusan is, hogy mi miért jó, vagy nem jó. Persze videón is megmutatják, és egy komplex fejlődési tematika is van, valamint rengeteg gyakorlat, amik szükségesek a későbbi figurákhoz, ugrásokhoz stb.

Sokkal jobb szerintem tudni először az infókat, és esni párat, amíg megérzi az ember, mint esni nagyon sokat, amíg kitalálja magának, hogy mi és hogy is jó. Kíváncsian várom, hogy mi lesz ennek az elméleti tanulásnak a követekző wakeboard szezonban az eredménye. :)