Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én nagyon utálok telefonálni... Egy szükséges rossznak tartom, de nem véletlenül vagyok nehezen elérhető. Nem szeretek csacsogni, csak nagyon ritkán, amikor egy-egy régen hallott barátommal beszélek, de ez mondjuk kb. havi 1-2 alkalom. Talán még annyi sem. A telefont egy gyors és hatékony munkaeszköznek tekintem, semmi többnek. Pont ezért nem is érdekel, hogy néz ki a telefonom. Csak tudjak vele hívni, fogadni, sms-t küldeni, és kész.
Tomit, Balit és persze anyukámat mindig felveszem, de mások nagyon nehezen tudnak csak elérni telefonon. Ismeretlen szám, azaz ami nincs elmentve a telefonomban, gyakorlatilag esélytelen, hogy elérjen. Ezeket a számokat összegyűjtöm a nap folyamán, és amikor van pár szabad percem, visszahívom őket, vagy megkérem Timit, hogy hívja vissza nekem.
Az évek során fokozatosan alakult ki ez a "nem veszem fel" szokásom. Talán mentség az, hogy nagyon-nagyon sokat csörög a telefonom, és én az a típus vagyok, aki nem szeret kizökkenni a munkájából. Ezért is van az, hogy már reggel 5-6 körül a gép előtt vagyok, és míg alszik mindenki, a város, a szomszéd :), és Tomi, addig én intézem villámgyorsan a dolgokat. Nagyon jó így dolgozni, és nagyon-nagyon hatékony is. Mire 9 óra, én már rengeteg dolgon túl vagyok. Akkor azonban beindul a csörgés, és estig állandóan "kiabálna" a telefonom, ha nem lenne lehalkítva.
Szeretek egyszerre egy dolgot csinálni, és odafigyelni, koncentrálni, ezért is szeretem jobban az emailt is, mert ott én sem zavarok mást meg, hiszen akkor olvassa el, amikor számára is alkalmas.
Persze az email nem olyan személyes, mint a telefon, és több félreértésre ad lehetőséget, lassabb is, mint a telcsi, hiszen várni kell az információra, ezért vannak dolgok, amiket nem így intézek. Azonban, ha nem használnék emailt, akkor rengeteg információt kellene fejben tartanom, hiszen olyan sok városban vagyunk, ezért inkább írásban kommunikálok, amit vissza tudok olvasni, ha kell.
Nos, mint most kiderült, nem rejtély, hogy miért nem vagyok telefonon könnyen elérhető, hanem egyszerű szokás, ami eddig nekem bevált, és bízom benne, hogy nem sértődik meg senki, amiért nem biztos, hogy azonnal el tud érni.
Mosolygós napokat!
Szeretettel:
Lili
Tomit, Balit és persze anyukámat mindig felveszem, de mások nagyon nehezen tudnak csak elérni telefonon. Ismeretlen szám, azaz ami nincs elmentve a telefonomban, gyakorlatilag esélytelen, hogy elérjen. Ezeket a számokat összegyűjtöm a nap folyamán, és amikor van pár szabad percem, visszahívom őket, vagy megkérem Timit, hogy hívja vissza nekem.
Az évek során fokozatosan alakult ki ez a "nem veszem fel" szokásom. Talán mentség az, hogy nagyon-nagyon sokat csörög a telefonom, és én az a típus vagyok, aki nem szeret kizökkenni a munkájából. Ezért is van az, hogy már reggel 5-6 körül a gép előtt vagyok, és míg alszik mindenki, a város, a szomszéd :), és Tomi, addig én intézem villámgyorsan a dolgokat. Nagyon jó így dolgozni, és nagyon-nagyon hatékony is. Mire 9 óra, én már rengeteg dolgon túl vagyok. Akkor azonban beindul a csörgés, és estig állandóan "kiabálna" a telefonom, ha nem lenne lehalkítva.
Szeretek egyszerre egy dolgot csinálni, és odafigyelni, koncentrálni, ezért is szeretem jobban az emailt is, mert ott én sem zavarok mást meg, hiszen akkor olvassa el, amikor számára is alkalmas.
Persze az email nem olyan személyes, mint a telefon, és több félreértésre ad lehetőséget, lassabb is, mint a telcsi, hiszen várni kell az információra, ezért vannak dolgok, amiket nem így intézek. Azonban, ha nem használnék emailt, akkor rengeteg információt kellene fejben tartanom, hiszen olyan sok városban vagyunk, ezért inkább írásban kommunikálok, amit vissza tudok olvasni, ha kell.
Nos, mint most kiderült, nem rejtély, hogy miért nem vagyok telefonon könnyen elérhető, hanem egyszerű szokás, ami eddig nekem bevált, és bízom benne, hogy nem sértődik meg senki, amiért nem biztos, hogy azonnal el tud érni.
Mosolygós napokat!
Szeretettel:
Lili
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése