Már hajnali háromkor kidobott az ágy, mert eszembe jutott, hogy még el kell küldenem egy körlevelet. Jah, hogy vasárnap van? Ugyan, ez nem számít! :) Mosolyogni szoktam mindig azokon az aranyos kérdéseken, amikor megkérdezik, hogy mit csinálok egyébként. Mármint Fuerte mellett??? Többnyire alszom. :):):) Sokan gondolják, hogy ez csak másodállás, és eltáncolgatunk, tanítgatunk a fiúkkal, de ennél azért jelentősen többről van szó. Leírom, hogy néz ki Balinak, Tominak és nekem egy átlagos hetem.
Hétfő:
Bali: délelőtt bankot intéz, meg egyéb Fuerte-s dolgokat, aztán koradélután indul Szombathelyre, majd onnan tovább az esti óráira Zalaegerszegre. Az órák után kb. 11-kor ér haza Szombathelyre a szüleihez, vagy még később.
Tomi: 10 órakor egy jó két órás táncpróba velem, majd ebéd, majd háromkor irány Győr, 4 óra tanítás, majd érkezés haza fél 12 körül.
Én: 6-kor kelés, van, hogy akár 4-kor is felkelek, de 7-nél tovább biztosan nem vagyok az ágyban. Egy kis reggeli zöld tea, meg pár perc jóga, és indul a nap. 10-kor próba Tomival, de előtte én már nagyon sok mindent elintézek, hogy menjenek a Fuerte-s dolgok addig is. Próba után ebéd, majd munka ezerrel. Hogy mi? A Fuerte menedzsmentje. Tanfolyam-szervezés, hirdetések, webfrissítés, ügyintézés, timing, elszámolások, könyvelés, rendezvényeink szervezése és koordinálása stb. Utána irány a foniáter, este pedig vagy táncóra (próba, salsa, felnőtt balett, jazz balett stb.), vagy vissza a notebook elé kb. 22 óráig.
Kedd:
Bali: alszik egy nagyot, ha tud, és válaszol a felmerülő kérdéseimre, intézi, amit megbeszélünk, egy kicsit a családdal is tud lenni, majd este megtartja a szombathelyi órákat, és kb. 11-kor beül a kocsiba, és irány Pest.
Tomi: próbál időben felkelni, és még délelőtt elintézni pár dolgot: bank, posta, telefonok stb. Délben együtt ebédelünk, majd kettőkor indul Szegedre tanítani, és éjfél körül ér haza, ha köd van, akkor akár később is.
Én: korán kelek, bevásárlás, és a délelőttöt főzéssel töltöm, én készítem az ebédet. Közben azért elküldök pár körlevelet, vagy elolvasom az emailjeimet, de azért igyekszem amennyire lehet a főzésre koncentrálni. Ez sikerülni is szokott, és el tudom egész jól különíteni a kettőt. Aztán ebéd, majd munka ameddig bírom, általában 22-23 óráig ülök a gép előtt. Ha nagyon nem bírok már egy helyben ülni, akkor jóga vagy tánc este, vagy találkozom valamelyik barátommal munka után.
Ennyire nem részletezném, de a szerda, csütörtök, péntek is hasonlóan telik. A fiúk felkelnek, elintézik, amit kell, próbálunk, mennek órára, későn jönnek haza. Csütörtököt még tarkítja a Szecskakertes party is. Nekem pedig a próbák, órák, menedzsment jut. Az órák mennyisége attól függ, azaz az, hogy megyek-e egy városba, vagy sem, hogy mennyire vagyok leterhelve. Persze mindig eléggé le vagyok, most például 6 hét után először tudtam a héten találkozni egy barátommal, mert nem volt rá időm, mindig későn végeztem, és néhány hetente azért szeretek eljutni egy-egy városba is az órákra. Most még tarkították a dolgot a folyamatos bemutató órák is, és az is, hogy több, mint egy hónapja nem volt szabad hétvégénk sem. A szabad hétvégék amúgy is nagyon ritkák, kb. 4-6 hetente van egy. Ez a mostani pont egy szabad hétvége, de most is felkeltem dolgozni, hogy amíg Tomi alszik, addig is haladjanak a dolgok, és ne ezen agyaljak már, amikor a drágám is felkel.
Félre ne értsétek, egy pici panasz sincs ebben az írásban, nem vagyok az a típus, ez csak egy bepillantás az életünkbe. Valóban feszített a tempó, és ha nem szeretnénk annyira, amit csinálunk, nem is lehetne ezt bírni sem fizikálisan, sem mentálisan, de szerencsére szeretjük, nagyon-nagyon szeretjük, és a diákjaink szeretete, támogatása rengeteg energiát ad nekünk. :)))
Már nagyon jól hozzá vagyunk edződve ehhez az életformához. :) Azt sem szabad elfelejteni, hogy mennyire más energia az, ha az ember szeretettel végzi a munkáját, a hobbijából él, és élevezi a mindennapjait. Így sokszor fel sem tűnik nekem sem, hogy mennyi órát is dolgoztam. Nagyon csodás az is, hogy nagyon jó emberekkel dolgozunk együtt. Nem könnyű megtalálni az alkalmas emberkéket, de igyekszünk. Értek már csalódások, de ezeken felül kell emelkedni, és tovább kell menni.
Na jó, eleget írtam, megyek vissza a munkához. :)
Mosolygós vasárnapot!
Szeretettel:
Lili
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése