Mitől férfi? 2.

Ahogy korábban ígértem, folytatom ezt a témát, és szerintem nem ez lesz az utolsó bejegyzésem ezzel kapcsolatban. :)

Nagyon mókás válaszok is voltak, mikor feltettem a következő kérdést: "Mitől vagy férfi?"

Elsőre nem is értették sokan, hogy mit akarok, sőt, elég furin is néztek rám. Volt, aki zavarba jött, volt, aki meg sem tudott szólalni, és akadt olyan is, aki gondolkodás nélkül rávágta: a f...kától. (bocsánat) Szóval érdekes reakciók jöttek a kérdésemre. Ami igazán meglepő számomra, hogy ennyire megfoghatatlan lenne a kérdés? Ha én jó nő akarok lenni, márpedig melyik nő nem akarna, hogy lehetnék az, ha nem tudom, hogy mitől vagyok jó nő? Ez fordítva nem így működik? Hogy lehetne egy pasi jó pasi, férfias, vonzó, ha nem tudja, hogy mitől érzi annak magát? Nem lehetünk úgy valamik, nem érhetünk el úgy valamit, ha fogalmunk sincs arról, hogy mit is akarunk pontosan.

Egy másik érdekes vonulata volt a témának, hogy férfinak kell-e lennie. Ez először meglepett, mert én minden pillanatban nő akarok lenni. Távol álljon tőlem, hogy semleges nemű legyek, és még távolabb, hogy férfi. Azért elgondolkodtam ezen a kérdésen. A srác azt mondta, hogy szerinte nem kell az életünk minden pillanatában bizonyos neműeknek lennünk, mert sok dolgot nemtelenül végzünk a mindennapokban. Aztán ott vannak azok a pillanatok, amikor férfinak kell lenni, és ő akkor férfi.

Érdekes megközelítés, és azt hiszem, hogy sokan így élik az életüket nap, mint nap, és nem tulajdonítanak akkora jelentősséget a férfi-női szerepeknek, mint én. Megvan ennek is az előnye. Én azonban annak a híve vagyok, hogy legyünk azok, amilyen testet erre az életre kaptunk. Hogy miért fogalmazok így? Azért, mert alapvetően a hitem szerint a lélek nemtelen. Az, hogy most éppen női testben vagyok jelen ebben az életemben, csak egy körülmény, biztosan voltam már pasi is. :) Azonban abban is hiszek, hogy nem véletlenül kaptam ezt a nemet, sőt, ezt a testet, sőt, a szüleimet stb.

Az is elég elgondolkoztató, hogy nem egy pasi fogta fel a kérdésemet úgy, hogy a férfi - női szerepek miatt azonnal alá és fölérendeltségre gondoltak, és lelkesen, nagy hévvel kezdték el hangoztatni, hogy az egyenjogúság a fontos. Nekem eszembe nem jut ilyen, de érdekes, hogy a tradíció mennyire mégis megmarad egy olyan társadalomban, ahol már nagyon nem aktuális pár dolog. Jane Austen korában más szerepek tartoztak a férfi-női szerepek közé, és valóban, akkor volt létjogosultsága az alá-fölé rendeltségről beszélni. De az 200 évvel ezelőtt volt. Bizonyos értékek nem változnak, mások azonban igen. Ma már a nők is dolgoznak, szavaznak, önállóak stb.

Én nem gondolom, hogy azért, mert fontosak számomra a tradicionális szerepek, és energiák, amiket a modern korunkhoz igazítok, alá lennék rendelve a férjemnek. Én úgy gondolom, hogy társak vagyunk, egyenrangúak, de mégis férfi és nő. Én főzök, ő meg leviszi a szemetet, és kihívja a szerelőt, ha elromllik a mosogatógép. :)))

Folyt. köv. valamikor. :)

Addig is mosolygós napokat kedves Férfiak és drága Nők! :)

Lili