Ez egy romantikus vígjáték címe, amit nemrég láttam újra, és írásra ösztönzött. A film arról szól, hogy mi nők, mennyire nem akarjuk látni a nyilvánvalót, azaz azt, ha nem kellünk. Kapaszkodunk minden apró szálba, ami igazolja a nézetünket, és mindig van rá példánk is, mert a barátnőnk ismerősének az egyik barátjának az unokatestvérének a barátnőjével pontosan ez történt. :) Abban akarjuk ringatni magunkat, hogy kellünk, és a barátnőink is ezt erősítik bennünk, mert ők is elvárják, hogy fordított esetben mi is ugyanezt tegyünk.
Pedig lányok, nem kellünk minden pasinak, bármilyen jó nők, csodálatos emberek is vagyunk, és ez ennyire egyszerű. Ezt kellene elfogadni. Egy pasi nem azért nem hív fel, mert elhagyta a számod, mert taktikázik, mert az egész világegyetem összeesküdött ellenetek, hanem azért nem, mert nem érdekled. Lehet, hogy elég ügyes játékos vagy, és idővel be tudod valamilyen taktikával rángatni az ágyadba, de tényleg erre van szükséged? Fogadd el, ha nem vagy az esete, és lépj tovább, és ne olyanra pazarold az idődet, akinek nem kellesz!
Érdekes kérdés ez egy már meglévő párkapcsolatnál. Hány olyan példát látunk, amikor már több éve együtt vannak a párok, de a férfinak esze ágában sincs összeköltözni, vagy feleségül venni a lányt. Vajon miért? Azért, mert ő még nem tart ott. Ez persze nem zárja ki, hogy nem is fog ott tartani pár év múlva, de sajnos a nők nagy része ezt elrontja, elveszi a lehetőséget, hogy a férfi lépjen, és kezdődik a fejmosás. A nők egy idő után belekezdenek a taktikáikba, hogy megvalósuljanak a terveik. Van, aki érzelmi zsarolást használ, és rágja a partnere fülét, mondogatja, hogy ez a normális, ennek most már így kell lennie ennyi idő után, tovább kell lépniük, mert a kapcsolatnak fejlődnie kell.
Ez általában kétféleképpen végződhet: 1. a férfi egy idő után meggyőzi saját magát is, és beadja a derekát, mert kerüli a konfliktust, és nem tud, nem akar fájdalmat okozni, gyáva ahhoz, hogy szakítson, és nagyon jól elvan, minek váltana. A másik, amikor hosszú, akár 6-8 éves kapcsolatok is szakítással végződnek.
Persze van kivétel, ebben igazatok van, de azt ne felejtsük el, hogy mi nem a kivétel vagyunk, hanem a szabály. Hajlamosak vagyunk úgy viselkedni, mintha a szabályok csak másokra vonatkoznának, ránk nem, mi mindig a kivétel vagyunk, akik várják a szőke herceget fehér lovon, és tutira el is jön.
Sajnos a társadalmi nyomás óriási, és ez a nőket általában nagyon is frusztrálja. Érthető ez, és nem mondom, hogy rám soha nem hat vagy hatott. Azt sem, hogy a fentieket csak külső szemlélőként éltem át, mert nem, nekem is voltak időszakaim, amikor nagyon rosszul ítéltem meg dolgokat, de remélem, hogy tanultam belőle. :)
Én azt gondolom, akkor kell egy kapcsolatot szorosabbra fűzni, ha mind a két félben közel hasonló erősséggel van meg erre a vágy. Azért költözz össze, mert vele akarod megosztani életed minden pillanatát, vele akarsz esténként nyugovóra térni, és reggel mellette akarsz ébredni. Azért házasodj, mert tényleg vele akarod leélni ezt az életedet.
Ez nem idő kérdése, van, aki már az első hónapok után a házasság mellett dönt, és van, akinek több év sem elegendő, hogy elkötelezze magát, mert nem kellesz eléggé. Ettől te nem vagy kevesebb, vagy rosszabb, és bármennyire nehéz is elfogadni, de ő sem. A probléma, hogy ezt nem akarjátok látni, és a kudarctól, konfliktustól való félelem miatt, amit egy jó adag bizonytalanság fűszerez, gondolok itt az önbizalomhiányra, inkább együtt maradtok, bevállalva ekkora kompromisszumot.
Senkit nem állt szándékomban megbántani az írásommal, elnézést, ha felkavartam érzéseket.
Szeretettel:
Lili
Pedig lányok, nem kellünk minden pasinak, bármilyen jó nők, csodálatos emberek is vagyunk, és ez ennyire egyszerű. Ezt kellene elfogadni. Egy pasi nem azért nem hív fel, mert elhagyta a számod, mert taktikázik, mert az egész világegyetem összeesküdött ellenetek, hanem azért nem, mert nem érdekled. Lehet, hogy elég ügyes játékos vagy, és idővel be tudod valamilyen taktikával rángatni az ágyadba, de tényleg erre van szükséged? Fogadd el, ha nem vagy az esete, és lépj tovább, és ne olyanra pazarold az idődet, akinek nem kellesz!
Érdekes kérdés ez egy már meglévő párkapcsolatnál. Hány olyan példát látunk, amikor már több éve együtt vannak a párok, de a férfinak esze ágában sincs összeköltözni, vagy feleségül venni a lányt. Vajon miért? Azért, mert ő még nem tart ott. Ez persze nem zárja ki, hogy nem is fog ott tartani pár év múlva, de sajnos a nők nagy része ezt elrontja, elveszi a lehetőséget, hogy a férfi lépjen, és kezdődik a fejmosás. A nők egy idő után belekezdenek a taktikáikba, hogy megvalósuljanak a terveik. Van, aki érzelmi zsarolást használ, és rágja a partnere fülét, mondogatja, hogy ez a normális, ennek most már így kell lennie ennyi idő után, tovább kell lépniük, mert a kapcsolatnak fejlődnie kell.
Ez általában kétféleképpen végződhet: 1. a férfi egy idő után meggyőzi saját magát is, és beadja a derekát, mert kerüli a konfliktust, és nem tud, nem akar fájdalmat okozni, gyáva ahhoz, hogy szakítson, és nagyon jól elvan, minek váltana. A másik, amikor hosszú, akár 6-8 éves kapcsolatok is szakítással végződnek.
Persze van kivétel, ebben igazatok van, de azt ne felejtsük el, hogy mi nem a kivétel vagyunk, hanem a szabály. Hajlamosak vagyunk úgy viselkedni, mintha a szabályok csak másokra vonatkoznának, ránk nem, mi mindig a kivétel vagyunk, akik várják a szőke herceget fehér lovon, és tutira el is jön.
Sajnos a társadalmi nyomás óriási, és ez a nőket általában nagyon is frusztrálja. Érthető ez, és nem mondom, hogy rám soha nem hat vagy hatott. Azt sem, hogy a fentieket csak külső szemlélőként éltem át, mert nem, nekem is voltak időszakaim, amikor nagyon rosszul ítéltem meg dolgokat, de remélem, hogy tanultam belőle. :)
Én azt gondolom, akkor kell egy kapcsolatot szorosabbra fűzni, ha mind a két félben közel hasonló erősséggel van meg erre a vágy. Azért költözz össze, mert vele akarod megosztani életed minden pillanatát, vele akarsz esténként nyugovóra térni, és reggel mellette akarsz ébredni. Azért házasodj, mert tényleg vele akarod leélni ezt az életedet.
Ez nem idő kérdése, van, aki már az első hónapok után a házasság mellett dönt, és van, akinek több év sem elegendő, hogy elkötelezze magát, mert nem kellesz eléggé. Ettől te nem vagy kevesebb, vagy rosszabb, és bármennyire nehéz is elfogadni, de ő sem. A probléma, hogy ezt nem akarjátok látni, és a kudarctól, konfliktustól való félelem miatt, amit egy jó adag bizonytalanság fűszerez, gondolok itt az önbizalomhiányra, inkább együtt maradtok, bevállalva ekkora kompromisszumot.
Senkit nem állt szándékomban megbántani az írásommal, elnézést, ha felkavartam érzéseket.
Szeretettel:
Lili
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése