Kritika :)

Kedves Olvasóim!

Elég sok emailt kapok az írásaimmal kapcsolatban, amiket nagyon köszönök, sok gondolatot ti indítatok el bennem, és a témáim is a környezetemből, valamint természetesen a magam tapasztalataiból indulnak ki.

Ma kaptam egy olyan levelet (ez az első negatív kritika), ami elgondolkodtatott egy kicsit. Arról szól, hogy nem tetszik, amilyen irányba megy a blogom, mert olyan, mintha tinilányoknak adnék praktikákat, ahelyett, hogy felnőtt hangnemben írnék, felnőtt emberekhez. Azt is írja, hogy az írásaim már-már öntömjénezőek, és tartalommentesek. (csak azért nem idézem szó szerint az illetőt, mert nem tudom, hogy ki írta, egyébként bemásoltam volna ide a levelet)

Ezt a blogot azért kezdtem el írni, mert szeretek írni. Gyermekkorom óta naplót vezetek, gondoltam, most ezen formában folytatom, hogy akit érdekel, hogy ki is vagyok, az többet megtudjon rólam. Az utolsó szón van a hangsúly: rólam. Nem arról a nőről, aki szeretnék lenni, vagy arról a feleségről, vagy arról a táncosról, akivé válni szeretnék. Nem számít, hogy hányan és kik olvassák a blogomat, az éppen aktuális gondolataimat "vetem papírra", pontosabban ragadok billentyűzetet és írok. Ami jön. Ne törekszem sem irodalmi stílusra, nem böngészem a szinoníma szótárat, hogy cizelláltabb legyek, és nem töröm órákig a fejem, hogy miről írjak, és legkevésbé sem szeretnék megfelelni mások elvásárainak, mert akkor már nem lennének őszinték az írásaim. Egyszerűen jön az érzés, és ha van éppen akkor időm, akkor gépelek.

Természetes, hogy vannak, akiknek tetszenek az írásaim, és biztosan vannak olyanok is, akiknek nem tetszik, vagy egyszerűen nem kíváncsiak rám. Ez így teljesen normális. A szabad választás jogával bárki élhet, hiszen nem vagyok kötelező olvasmány sem a Fuerte-seknek, sem másoknak. :)

Nem törekszem arra sem, hogy minden írásom mély tartalommal bírjon, sőt, ha néha az írásaim kicsit lököttek, akár kislányosak, vagy felszínesek, az is azért van, mert az aktuális állapotom éppen arról szól.

Valóban írtam néhány "praktikás" írást, amire az olvasóim motiváltak, és volt, aki kérte is, hogy foglaljam össze amire gondolok. Változó, hogy ki miről olvasna. De ami a fő motivációm volt, hogy megírjam ezeket az írásokat, mint pl. az Illem és etikett, vagy azt, amiben segítséget, mankókat szeretnék nyújtani ahhoz, hogy több önbizalmatok legyen, mert látom, hogy mennyire, de mennyire szüksége van a mai nőknek arra, hogy jobban becsüljék őket. Nem arról írok, hogyan csábítsátok el a pasikat, és hogyan manipuláljátok az embereket, hanem arról, hogyan láthatjátok meg magatokban a jót, a szépet, és hogyan meríthettek erőt és kitartást a mindennapokhoz. Sajnos azt látom, hogy a nőiesség, és annak felvállalása nem csak a tinilányok problémája, hanem akár a már tinilányokkal rendelkező 40-50 éves anyukáké is. Azaz kb. 15-65 éves korig mindenkinek szól az írásom. Érdekes, hogy sok fiútól is kapok leveleket, az egyik ilyen nemrég ennyi volt: "az a baj, hogy a nők legalább harmada meg sem érti, miről írsz, nemhogy nem viselkedik nőként"

Lehet, hogy Cosmo-ba illőek az írásaim, de én nem vagyok sem író, sem újságíró, pláne nem egy nagy nemzetközi lapnál, ezért a szint, amit én meg szeretnék ütni, ahogy korábban is írtam, nem egy irodalmi folyóirat szintje, hanem az én kis hétköznapi életem szintje. Ahogy a környezetemmel kommunikálok, úgy juttatom itt is kifejezésre a gondolataimat. Nem tudom, hányan olvassák a blogomat, mert a számlálót még mindig nem kapcsoltam be szeptember óta, annyira nem érdekel ez a része. Vagyok, aki vagyok, az összes hibámmal együtt, azonban ezt őszintén vállalom.

Szeretettel:

Lili