Talán nem fogok nagy meglepetést okozni, ha azt mondom, hogy nem hiszek a véletlenekben, úgy gondolom, hogy mindennek oka, sőt, értelme van. Amit kapunk, azt mind-mind meg kell kapnunk, legyen az jó vagy rossz. Rajtunk múlik azonban, hogy mihez kezdünk ezekkel a lehetőségekkel, vagy megpróbáltatásokkal.
Azt szokták mondani, hogy az okos ember tanul más hibáiból. Hát ahhoz tényleg nagyon okosnak kell lenni szerintem, hiszen még gyakran a saját hibáinkból sem tanulunk. A tapasztalat igenis fontos! Sajnos az a legjobb tanító, ha a saját életünkben tapasztalunk meg dolgokat. Lehet persze tanulni mások hozzáállásából, probléma-kezeléséből, ha mást nem, azt biztos, hogy mit ne tegyünk, de amikor minket állít az élet egy-egy feladat elé, akkor csak az számít, mi hogy döntünk.
A jó dolgokra ugyanez vonatkozik. Ha folyamatosan kapod az élettől a lehetőségeket, de te nem élsz velük, akkor nem haladsz semerre, egy idő után elapadnak a források ezen a téren is, hiszen nem ragadtad meg azt, amit az élet felkínált.
Vigyázni kell azonban azzal, hogy az adott dolog vajon lehetőség, vagy próbatétel. Gyakran összekeverik ezt az emberek, pedig nem ugyanaz a kettő. Pl. lehetőség lehet, hogy egy jobbnak tűnő állást kínálnak neked. Dönthetsz úgy, hogy a mostanit, amiben egyébként jól érzed magad, lecseréled egy kecsegtetőbbre, mert mondjuk többet fizet, és lehet, hogy be is jön, ott is jól fogod érezni magad. De mi van akkor, ha ez csak egy csábítás, egy olyan próbatétel, ami arra irányul, hogy mennyire vagy lojális a jelenlegi munkáltatód felé? Lehet, hogy váltasz, majd kiderül, hogy nem is olyan szép és jó minden a másik helyen...
De egy másik példát is említenék, ez talán még gyakoribb. Párkapcsolat. Jön valaki, te úgy érzed, hogy szerelmes leszel, és mindent jobbnak látsz, mint a mostani kapcsolatod. Talán hezitálsz egy kicsit, majd lépsz, pontosabban lelépsz. Aztán kiderül, hogy az a másik sem tökéletes, pedig neked annak tűnt, és lehet, hogy megbánod, hogy elhagytad a korábbi kedvesed. De ha ellenállsz a kísértésnek, rájöhetsz, hogy mennyivel értékesebb a társad, és meg is erősítheti a kapcsolatotokat.
Ezekre a szitukra szokták mondani, hogy nem mind arany, ami fénylik...
Csak azért írtam le őket, mert a szabad akarat, azaz a döntés lehetősége mindig a mi kezünkben van, és rajtunk múlik, mit választunk, mihez kezdünk az élet ajándékaival. Bizony, én próbálom a nehézségeket is ajándéknak felfogni, hiszen a problémák, vagy inkább, ahogy én nevezem, megoldandó feladatok előre vihetnek, ha jól kezeljük őket, míg a folyamatos sikerek ugyan nagyon jók, de néha elkényelmesedik tőle az ember, és kell egy újabb nehézség, hogy lendítsen rajta, a fejlődésén stb.
Szerintem az élet úgy tökéletes, ahogy van, de hogy így lássuk, ahhoz olyan szemlélet kell, amiben központi helye van a hálának, és az elégedettségnek. Hálás vagyok mindenért, és nem érzek elégedetlenséget, pedig nem vagyok milliomos. Ne külső dolgoktól függjetek! Egy szerényebb körülmények között élő család gyakran boldogabb, mint egy jómódú. Vajon miért? Mert az utóbbinak egyre több kell, és ez leköti az energiáit, nem tud már megélni dolgokat, lelassítani, egyszerűen élni, míg az előbbinek pont ez marad, azaz az élet, és mindennek örül, ha valamit sikerül elérnie.
Becsüld meg amid van, és ne abból álljon az életed, hogy kergeted a légvárakat, hanem legyél jelen az életedben, értékeld, szeresd és éld meg!
Namaste! :)
Lili
Azt szokták mondani, hogy az okos ember tanul más hibáiból. Hát ahhoz tényleg nagyon okosnak kell lenni szerintem, hiszen még gyakran a saját hibáinkból sem tanulunk. A tapasztalat igenis fontos! Sajnos az a legjobb tanító, ha a saját életünkben tapasztalunk meg dolgokat. Lehet persze tanulni mások hozzáállásából, probléma-kezeléséből, ha mást nem, azt biztos, hogy mit ne tegyünk, de amikor minket állít az élet egy-egy feladat elé, akkor csak az számít, mi hogy döntünk.
A jó dolgokra ugyanez vonatkozik. Ha folyamatosan kapod az élettől a lehetőségeket, de te nem élsz velük, akkor nem haladsz semerre, egy idő után elapadnak a források ezen a téren is, hiszen nem ragadtad meg azt, amit az élet felkínált.
Vigyázni kell azonban azzal, hogy az adott dolog vajon lehetőség, vagy próbatétel. Gyakran összekeverik ezt az emberek, pedig nem ugyanaz a kettő. Pl. lehetőség lehet, hogy egy jobbnak tűnő állást kínálnak neked. Dönthetsz úgy, hogy a mostanit, amiben egyébként jól érzed magad, lecseréled egy kecsegtetőbbre, mert mondjuk többet fizet, és lehet, hogy be is jön, ott is jól fogod érezni magad. De mi van akkor, ha ez csak egy csábítás, egy olyan próbatétel, ami arra irányul, hogy mennyire vagy lojális a jelenlegi munkáltatód felé? Lehet, hogy váltasz, majd kiderül, hogy nem is olyan szép és jó minden a másik helyen...
De egy másik példát is említenék, ez talán még gyakoribb. Párkapcsolat. Jön valaki, te úgy érzed, hogy szerelmes leszel, és mindent jobbnak látsz, mint a mostani kapcsolatod. Talán hezitálsz egy kicsit, majd lépsz, pontosabban lelépsz. Aztán kiderül, hogy az a másik sem tökéletes, pedig neked annak tűnt, és lehet, hogy megbánod, hogy elhagytad a korábbi kedvesed. De ha ellenállsz a kísértésnek, rájöhetsz, hogy mennyivel értékesebb a társad, és meg is erősítheti a kapcsolatotokat.
Ezekre a szitukra szokták mondani, hogy nem mind arany, ami fénylik...
Csak azért írtam le őket, mert a szabad akarat, azaz a döntés lehetősége mindig a mi kezünkben van, és rajtunk múlik, mit választunk, mihez kezdünk az élet ajándékaival. Bizony, én próbálom a nehézségeket is ajándéknak felfogni, hiszen a problémák, vagy inkább, ahogy én nevezem, megoldandó feladatok előre vihetnek, ha jól kezeljük őket, míg a folyamatos sikerek ugyan nagyon jók, de néha elkényelmesedik tőle az ember, és kell egy újabb nehézség, hogy lendítsen rajta, a fejlődésén stb.
Szerintem az élet úgy tökéletes, ahogy van, de hogy így lássuk, ahhoz olyan szemlélet kell, amiben központi helye van a hálának, és az elégedettségnek. Hálás vagyok mindenért, és nem érzek elégedetlenséget, pedig nem vagyok milliomos. Ne külső dolgoktól függjetek! Egy szerényebb körülmények között élő család gyakran boldogabb, mint egy jómódú. Vajon miért? Mert az utóbbinak egyre több kell, és ez leköti az energiáit, nem tud már megélni dolgokat, lelassítani, egyszerűen élni, míg az előbbinek pont ez marad, azaz az élet, és mindennek örül, ha valamit sikerül elérnie.
Becsüld meg amid van, és ne abból álljon az életed, hogy kergeted a légvárakat, hanem legyél jelen az életedben, értékeld, szeresd és éld meg!
Namaste! :)
Lili
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése