Ál-ezoterikus :)

Jó ez a szó, tetszik. J Egyszer, nagyon rég, még Tomi használta, akkor megtetszett, ma meg már tudom is, hogy mire gondolt. J

Manapság az ezoterikus gondolkodás, ahogy a jóga gyakorlás is, meg a spiritualitás divat lett. Ennek megvan a jó és rossz oldala is. Én örülök annak, hogy sokan elkezdtek érdeklődni, és szeretnék jobbá tenni az életüket, és keresgélnek, útkeresőkké válnak, jobb életet akarnak magunknak, jobb esetben a környezetüknek is. Már az fantasztikus, ha az ember nem úgy akar élni, hogy gondolkodás nélkül a következő „programot” futtatja: születés, iskola, diploma, karrier, kocsi, ház, család, gyerek, nagyobb kocsi, nagyobb ház, válás, új házasság, unoka, halál. Ez egy „alap” modell manapság. Persze leszámítva a válást, és az új házasságot, és az egyre nagyobb és nagyobb kocsit, lakást, házat, valamint a materiális javak harácsolását, van logika a programban, hiszen bizonyos dolgokat nem lehet megkerülni, de nem mindegy, hogy milyen minőségben tesszük ezt, mi vezérel minket. Anno, úgy választottam szakmát (közgazdász vagyok), ami érdekelt, és úgy gondoltam, meg tudok majd belőle élni. Mind a kettő fontos volt. Persze ma két közgáz diploma után sem ebből élek, de ez már más kérdés. J Az elhivatottság bennem a tanítás és a szolgálat iránt van. Ezért szakmát váltottam, és tánctanár lettem.

Visszatérve a címhez. Sajnos több dolgot érzékelek, és számomra az egyik rosszabb, mint a másik.

Ma már százszámra jönnek ki a mindenféle ezoterikus könyvek, melyek közül nem egy szimpla manipuláció. Ha elolvadod, még hiszel is benne, aztán megveszed lelkesen a másik könyvét is esetleg az írónak, vagy tovább olvasol, de mit valósítasz meg belőle? Szerintem, ha nem érint meg mélyen, akkor semmit. Ahhoz pedig sok könyv nagyon felszínes, inkább ezo-ködbe bújtatott menedzser könyveknek nevezném őket, mert most ennek van piaca, meg az önsegítő könyveknek. De vajon képesek ezek hosszú távon megváltoztatni az életedet? Szerintem az már szuper, ha kizökkentenek az apátiából, depresszióból, és felráznak, felállsz. Ha ezt elérik, csodálatos siker ez, mindegy, miről szól, ki írta. De ha újabb kudarc ér, mert nem hatolt mélyebbre, akkor ugyanúgy visszaesel.

A másik, ami nem tetszik, hogy vannak, akik úgy gondolják, hogy azért, mert elolvastak néhány könyvet, náluk van a bölcsek köve, és szinte lenézik azt, aki nem az ő útjukon jár. Nem szeretem az olyan kijelentéseket: „ő még nem tart itt”, és szinte szánakozva néznek emberekre, amiért „tudatlanok”. Szerintem az, aki képes így nézni egy másik embertársára, és nem úgy, hogy ő is járja a maga útját, ott tart, ahol tartania kell, az már az én szememben nem kap túl sok pontot. Persze ő meg ott tart, ahol tartania kell, én meg ott, hogy távolságot tartsak ezekkel az emberekkel. JJJ A lényeg szerintem a fejlődés. Aki megteszi már a legkisebb lépést erre, mert igénye van rá, hogy ne a standard programot futtassa, hanem tartalmasabb életet éljen, az már nagyon sokat tett magáért. Nem hiszek az egyetlen útban, csak az egyetlen célban. Abban hiszek, hogy mindenkinek azt kell megtalálnia, azt az utat, amivel önmaga, a környezete és a társadalom számára jobb emberré válik, és felébred benne Isten iránti szeretete.

Aztán olyan emberek is vannak, akik tudatosan erre a manipulációra hajtanak, tehát már a szándék is az, hogy a hasznukra fordítsák az emberek sebezhetőségét, befolyásolhatóságát. Elég egy kis karizma, meg egy jó kis marketing, és már meg is született az új guru.

Azok az esetek nem stimmelnek nálam, ahol a látszat megelőzi a szándékot. Ahol fontosabb az, hogy jó embernek nézzenek, mint az, hogy az is legyél. Egy illúzió teremtés, ami mögött gyakran oly kevés tartalom van.

A fenti könyveket, embereket, gurukat nevezem én néha ál-ezoterikusnak.

Szokás szerint nincs nálam a bölcsek köve, ez csak az én meglátásom. Nem szabad, hogy ne gondolkozzunk, és ne érezzünk. Ha szolgamód követjük az egyik könyv leírásait, majd a másikat is, mert ő aztán biztosan tudja a frankót, mert írt egy könyvet, az nem jó. Szerintem mindenki van annyira intelligens, hogy tudja, mi a jó neki, csak nem mindig akarjuk tudni, mert lehet, hogy a jó elérése erőfeszítést igényel, és azt, hogy beismerjük magunknak, nem is vagyunk mi mindig annyira tökéletesek... :)

Mosolygós napot!

Szeretettel:

Lili