Még tavaly januárban írtam egy bejegyzést ebben a témában, de úgy érzem, néha nem árt ezt elővenni, és foglalkozni még vele.
Akit érdekel a korábbi írásom, itt el lehet olvasni: http://polgarlili.blogspot.com/2010/01/oszinteseg.html
2010. január - Őszinteség.
Azt tapasztalom, hogy ugyan nem mindig könnyű ez az út, azaz mindig az igazat mondani, nem csúsztatni, nem ferdíteni a tényeket, nem ködösíteni, és pláne nem manipulálni az embereket, mégis ez az egyetlen út, amin érdemes járni. Ha felvállalod magad a gyengeségeiddel, hibáiddal együtt, és nem lesz belőled egy Bólogató János, aki aztán magában forrong, és morog, vagy épp ellenkezőleg egy manipulátor szerepét sem akarod betölteni, akkor nem csak hosszabb távon, szerintem a rövidebb távon is csak jól jöhetsz ki ebből a döntésedből.
Nekem sem volt ez mindig egyszerű, írtam is erről még a másik bejegyzésemben egy elég kemény önkritikát, el lehet olvasni. Azonban megismertem Tomit, akit soha nem kaptam még egy kis füllentésen sem rajta, mert ő annyira tiszta, olyan becsületes, és korrekt, amilyen embert ma már sajnos nagyon ritkán látni. Akkoriban már én is nagyon sokat változtam, de még nem volt tökéletes.
Korábban, ha elment az önbizalmam, bizony kompenzáltam erőteljesen, és persze utólag már tudom, hogy teljesen fölöslegesen. De nekem ez volt a védekező mechanizmusom, meg akartam felelni, és ezért alakítottam magamon, mint Julia Roberts abban a filmben, mikor állandóan megszökött az esküvők elől. Ahogy ő a filmben, én az életben próbáltam olyanná válni, hogy a társam tökéletesnek lásson, és elégedett legyen velem. De nem voltam tökéletes, ahogy most sem vagyok távolról sem.
Az utóbbi kb. egy jó évtizedben azonban lassan megtanultam, hogy nem járhatok más úton, csak úgy találom meg a lelki békémet, ha teljesen őszinte vagyok. Mindig, minden körülmények között, ahogy Alekosz mondaná a Való Világból. :) Valóban, itt nincsenek kiskapuk. Ezért nehéz ez a döntés, és tartani magunkat hozzá. Nem lehet, hogy akkor hétfőn, szerdán, pénteken őszinte leszek, a többi napon belefér egy kis csúsztatás. Olyan ez mint egy diéta. Vagy tartod, vagy nem ér túl sokat, mert ha 3 napig koplalsz, utána meg 2 napig zabálsz, akkor még mélyebbre is kerülhetsz.
Persze, sokan mondják, hogy ma már nem értékelik, ha valaki őszinte, és csak úgy lehet érvényesülni, ha az ember nem mond igazat, vagy manipulálja az embereket. Valóban, ez is egy út, de egy olyan út, amelyiken én nem akarok járni, még ha néha könnyebb is lenne. Az az érzés ugyanis, hogy minden szavad hiteles, hogy minden cselekedeted korrekt, és minden kimondott vagy leírt mondatod vállalható, számomra legalábbis olyan értéket képvisel, amit nem lehet mással pótolni, és olyan érzést ad, ami még akkor is stabil, ha mélypontra kerülsz. Persze valakinek már a gondolat is utópisztikus, hogy ilyen létezik, és nem hisz benne. Ez megint csak az ő dolga.
Sajnos folyamatosan manipulálva vagyunk. Nem csak a média által, de a környezetünk is feladja olykor a leckét, sőt, látok olyan kapcsolatokat is, amiket az egymás manipulálása köt össze. Érdekes "szövetségek" ezek, nem tudom, mi jó származhat belőle, de ha nekik az kell, hogy így tanuljanak, akkor pontosan ezen az úton kell járniuk.
Ne más életét akard élni, hanem fedezd fel a sajátodat, és hidd el, sokkal több kincset, csodát találsz ott, mint amit egy illúzióban találnál. Ne akarj más lenni, egyszerűen csak legyél az, aki vagy, mert úgy vagy tökéletes!
Namaste! :)
Lili
Akit érdekel a korábbi írásom, itt el lehet olvasni: http://polgarlili.blogspot.com/2010/01/oszinteseg.html
2010. január - Őszinteség.
Azt tapasztalom, hogy ugyan nem mindig könnyű ez az út, azaz mindig az igazat mondani, nem csúsztatni, nem ferdíteni a tényeket, nem ködösíteni, és pláne nem manipulálni az embereket, mégis ez az egyetlen út, amin érdemes járni. Ha felvállalod magad a gyengeségeiddel, hibáiddal együtt, és nem lesz belőled egy Bólogató János, aki aztán magában forrong, és morog, vagy épp ellenkezőleg egy manipulátor szerepét sem akarod betölteni, akkor nem csak hosszabb távon, szerintem a rövidebb távon is csak jól jöhetsz ki ebből a döntésedből.
Nekem sem volt ez mindig egyszerű, írtam is erről még a másik bejegyzésemben egy elég kemény önkritikát, el lehet olvasni. Azonban megismertem Tomit, akit soha nem kaptam még egy kis füllentésen sem rajta, mert ő annyira tiszta, olyan becsületes, és korrekt, amilyen embert ma már sajnos nagyon ritkán látni. Akkoriban már én is nagyon sokat változtam, de még nem volt tökéletes.
Korábban, ha elment az önbizalmam, bizony kompenzáltam erőteljesen, és persze utólag már tudom, hogy teljesen fölöslegesen. De nekem ez volt a védekező mechanizmusom, meg akartam felelni, és ezért alakítottam magamon, mint Julia Roberts abban a filmben, mikor állandóan megszökött az esküvők elől. Ahogy ő a filmben, én az életben próbáltam olyanná válni, hogy a társam tökéletesnek lásson, és elégedett legyen velem. De nem voltam tökéletes, ahogy most sem vagyok távolról sem.
Az utóbbi kb. egy jó évtizedben azonban lassan megtanultam, hogy nem járhatok más úton, csak úgy találom meg a lelki békémet, ha teljesen őszinte vagyok. Mindig, minden körülmények között, ahogy Alekosz mondaná a Való Világból. :) Valóban, itt nincsenek kiskapuk. Ezért nehéz ez a döntés, és tartani magunkat hozzá. Nem lehet, hogy akkor hétfőn, szerdán, pénteken őszinte leszek, a többi napon belefér egy kis csúsztatás. Olyan ez mint egy diéta. Vagy tartod, vagy nem ér túl sokat, mert ha 3 napig koplalsz, utána meg 2 napig zabálsz, akkor még mélyebbre is kerülhetsz.
Persze, sokan mondják, hogy ma már nem értékelik, ha valaki őszinte, és csak úgy lehet érvényesülni, ha az ember nem mond igazat, vagy manipulálja az embereket. Valóban, ez is egy út, de egy olyan út, amelyiken én nem akarok járni, még ha néha könnyebb is lenne. Az az érzés ugyanis, hogy minden szavad hiteles, hogy minden cselekedeted korrekt, és minden kimondott vagy leírt mondatod vállalható, számomra legalábbis olyan értéket képvisel, amit nem lehet mással pótolni, és olyan érzést ad, ami még akkor is stabil, ha mélypontra kerülsz. Persze valakinek már a gondolat is utópisztikus, hogy ilyen létezik, és nem hisz benne. Ez megint csak az ő dolga.
Sajnos folyamatosan manipulálva vagyunk. Nem csak a média által, de a környezetünk is feladja olykor a leckét, sőt, látok olyan kapcsolatokat is, amiket az egymás manipulálása köt össze. Érdekes "szövetségek" ezek, nem tudom, mi jó származhat belőle, de ha nekik az kell, hogy így tanuljanak, akkor pontosan ezen az úton kell járniuk.
Ne más életét akard élni, hanem fedezd fel a sajátodat, és hidd el, sokkal több kincset, csodát találsz ott, mint amit egy illúzióban találnál. Ne akarj más lenni, egyszerűen csak legyél az, aki vagy, mert úgy vagy tökéletes!
Namaste! :)
Lili
Hát ez nekem most nagyon- nagyon tetszik.
VálaszTörlés