Most már beléptem a harmadik, és egyben utolsó trimeszterbe. 28 hetes vagyok jelenleg, és a pici fiúnk kb. 1300 gramm, és kb. 35-38 cm. Sokat nőtt mostanában, az elmúlt két hétben 400 grammot, ami nagyon durva, tekintve a mostani kis pici súlyát. Az igazi nagy növekedés, gömbölyödés időszaka most jön. :)
Na de térjünk vissza a második trimeszterre. Sokan mondják, hogy ez a legjobb időszak, hiszen vége az első trimeszter hányingeres, fáradékony időszakának, és még nincs itt a bálna korszak, ami a harmadik trimeszterre jellemző. Az utóbbiról nem tudok nyilatkozni, még nem érzem magam bálnának, bár kétség kívül a pocakom már kezd korlátozni dolgokban, és a mozgásom már nehézkesebb, mint volt.
Mi történt a 14-27. hét között? Jó sok minden. Voltam genetikai szűrésen, úgynevezett integrált teszten, ami alapján készítenek egy becslést, hogy milyen arányban várható genetikai rendellenesség a babánál. Nekem 1:50 000-hez lett, ami nagyon jó arány, már az 1:3-4000-hez is szuper. Volt néhány vérvizsgálat, eddig összesen 8 volt, jövő héten lesz a kilencedik, számtalan ultrahang vizsgálat, amit nagyon szeretek, mert olyankor látom is a babát, nem csak érzem. :)
A 23. héten voltam terheléses cukorvizsgálaton, és kiderült, hogy diabéteszem van, de nagyon úgy néz ki, hogy ez csak a várandósság alatt fog fennállni, és utána elmúlik. Ezért most diétán vagyok, úgyhogy a baba ugyan rengeteget nőtt, én az elmúlt hónapban fogytam egy kilót.
Egyébként ez a hízás dolog elég stresszes tud lenni sok kismamának, és én sem maradtam ki közülük. Rögtön az első trimeszterben mindenki ezt hajtogatja neked, az orvos, a védőnő stb., hogy nagyon figyelni kell, el ne hízzál, 8-10 kilónál ne szedj fel többet stb. Neked is elég szokatlan, hogy eltűnik a hasizmod, az alakod átalakul, a melleid megnőnek, a pocid egyre kerekebb stb. Kellett nekem is sok idő, hogy átértékeljem a dolgokat, és még most is furi néha, ha nem is rossz érzés, sőt, kifejezetten szexinek is tudom már érezni magam az "új testemmel", de azért mégis más, mint korábban. Pedig nekem a gyarapodással nincs gondom, nem híztam gyakorlatilag semmit a korábbi súlyomhoz viszonyítva. Az első trimeszterben rögtön fogytam 7 kilót, majd a 18. hét körül nekiálltam heti fél-egy, sőt , egyszer másfél kilót hízni, ami aztán nagyon megrémített, mert 6 kilót felkaptam egy pillanat alatt, legalábbis nekem egy pillanatnak tűnt. Aztán jött a 23. hét, amikor kiderült a diabétesz, és az első héten fogytam egy kilót az új diétával, majd azóta nem híztam semmit, tartom a súlyom, bár a baba kb. 700 grammal lett nagyobb. Ez az öt kiló, amit eddig felszedtem (és még mindig kevesebb, mint az eredeti súlyom a várandósság előtt), jelenleg mind a baba, a magzatvíz, a megnövekedett vérmennyiség, a méh és méhlepény, és a melleim :D Mégis, minden alkalommal, azaz hetente, mikor mérlegre állok, előtte izgulok, hogy mit mutat. Tudom, gáz, de biztos nem vagyok ezzel egyedül. Pedig pont most találkoztam egy kismamával, akinek 3 hete van vissza, de már 18 kilót hízott, és azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon "dögös" volt, egyáltalán nem nevezném kövérnek, vagy daginak. Na mindegy, a lényeg, hogy a baba egészséges legyen, ő azonban úgyis elvesz mindent, ami neki kell.
A második trimeszterben kezdett el egyre erősebben mocorogni a kisfiúnk a pocakomban, és Tomi is ebben az időszakban érezte először, hogy rugdalózik a kicsi. Mára már megismeri a hangom, és az apukája hangját is, sőt, az újdonság, hogy Balázsét is. A többiektől még tart egy kicsit, ha megsimogatják a pocimat, akkor bemerevedik, nem mozdul, csak az apukájának, és Balinak. Már nagyon jó kis kapcsolatunk van a picivel, szerintem sok mindent meg is ért, és már van saját akarata is. Ez utóbbi pl. kiterjed arra, hogy nem szereti, ha jobb oldalon alszom, pedig nekem az a legkényelmesebb, de újabban addig rugdos, amíg át nem fordulok a bal oldalamra. Ott aztán abbahagyja, és alszik ő is. :)
Nagyon édes, és olyan jó felfedezni ezeket a kommunikációkat, és kapcsolatot teremteni már most vele. :) Rúgásokkal, mocorgásokkal kommunikál. Honnan tudom, hogy melyik a jó és rossz rúgás? Érzi is az ember, meg elég egyértelmű is, hogy vidáman lubickol, és mondjuk hosszú percekig "játszik", vagy a semmiből kapsz két jó erős figyelmeztető gyomrost. Jelzi azt is, ha pl. túl hangos a zene, sőt, ha én feszült vagyok, "rám szól".
Nevünk még mindig nincsen, lassan kellene keresgélnünk. :)
Nagyon élvezem a várandósságot, már most szeretnék egy következő babát, pedig akik ismernek, tudhatják, hogy nem voltam én ilyen gyerek mániás. De hihetetlen csoda, bár sajnos a zsúfolt mindennapokban néha nehéz megélni, és kiélvezni, és nem csak végigrohanni rajta.
Minden kismamának csodás, és problémamentes várandósságot kívánok! A többieknek pedig mosolygós vasárnapot!
Szeretettel:
Lili
Na de térjünk vissza a második trimeszterre. Sokan mondják, hogy ez a legjobb időszak, hiszen vége az első trimeszter hányingeres, fáradékony időszakának, és még nincs itt a bálna korszak, ami a harmadik trimeszterre jellemző. Az utóbbiról nem tudok nyilatkozni, még nem érzem magam bálnának, bár kétség kívül a pocakom már kezd korlátozni dolgokban, és a mozgásom már nehézkesebb, mint volt.
Mi történt a 14-27. hét között? Jó sok minden. Voltam genetikai szűrésen, úgynevezett integrált teszten, ami alapján készítenek egy becslést, hogy milyen arányban várható genetikai rendellenesség a babánál. Nekem 1:50 000-hez lett, ami nagyon jó arány, már az 1:3-4000-hez is szuper. Volt néhány vérvizsgálat, eddig összesen 8 volt, jövő héten lesz a kilencedik, számtalan ultrahang vizsgálat, amit nagyon szeretek, mert olyankor látom is a babát, nem csak érzem. :)
A 23. héten voltam terheléses cukorvizsgálaton, és kiderült, hogy diabéteszem van, de nagyon úgy néz ki, hogy ez csak a várandósság alatt fog fennállni, és utána elmúlik. Ezért most diétán vagyok, úgyhogy a baba ugyan rengeteget nőtt, én az elmúlt hónapban fogytam egy kilót.
Egyébként ez a hízás dolog elég stresszes tud lenni sok kismamának, és én sem maradtam ki közülük. Rögtön az első trimeszterben mindenki ezt hajtogatja neked, az orvos, a védőnő stb., hogy nagyon figyelni kell, el ne hízzál, 8-10 kilónál ne szedj fel többet stb. Neked is elég szokatlan, hogy eltűnik a hasizmod, az alakod átalakul, a melleid megnőnek, a pocid egyre kerekebb stb. Kellett nekem is sok idő, hogy átértékeljem a dolgokat, és még most is furi néha, ha nem is rossz érzés, sőt, kifejezetten szexinek is tudom már érezni magam az "új testemmel", de azért mégis más, mint korábban. Pedig nekem a gyarapodással nincs gondom, nem híztam gyakorlatilag semmit a korábbi súlyomhoz viszonyítva. Az első trimeszterben rögtön fogytam 7 kilót, majd a 18. hét körül nekiálltam heti fél-egy, sőt , egyszer másfél kilót hízni, ami aztán nagyon megrémített, mert 6 kilót felkaptam egy pillanat alatt, legalábbis nekem egy pillanatnak tűnt. Aztán jött a 23. hét, amikor kiderült a diabétesz, és az első héten fogytam egy kilót az új diétával, majd azóta nem híztam semmit, tartom a súlyom, bár a baba kb. 700 grammal lett nagyobb. Ez az öt kiló, amit eddig felszedtem (és még mindig kevesebb, mint az eredeti súlyom a várandósság előtt), jelenleg mind a baba, a magzatvíz, a megnövekedett vérmennyiség, a méh és méhlepény, és a melleim :D Mégis, minden alkalommal, azaz hetente, mikor mérlegre állok, előtte izgulok, hogy mit mutat. Tudom, gáz, de biztos nem vagyok ezzel egyedül. Pedig pont most találkoztam egy kismamával, akinek 3 hete van vissza, de már 18 kilót hízott, és azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon "dögös" volt, egyáltalán nem nevezném kövérnek, vagy daginak. Na mindegy, a lényeg, hogy a baba egészséges legyen, ő azonban úgyis elvesz mindent, ami neki kell.
A második trimeszterben kezdett el egyre erősebben mocorogni a kisfiúnk a pocakomban, és Tomi is ebben az időszakban érezte először, hogy rugdalózik a kicsi. Mára már megismeri a hangom, és az apukája hangját is, sőt, az újdonság, hogy Balázsét is. A többiektől még tart egy kicsit, ha megsimogatják a pocimat, akkor bemerevedik, nem mozdul, csak az apukájának, és Balinak. Már nagyon jó kis kapcsolatunk van a picivel, szerintem sok mindent meg is ért, és már van saját akarata is. Ez utóbbi pl. kiterjed arra, hogy nem szereti, ha jobb oldalon alszom, pedig nekem az a legkényelmesebb, de újabban addig rugdos, amíg át nem fordulok a bal oldalamra. Ott aztán abbahagyja, és alszik ő is. :)
Nagyon édes, és olyan jó felfedezni ezeket a kommunikációkat, és kapcsolatot teremteni már most vele. :) Rúgásokkal, mocorgásokkal kommunikál. Honnan tudom, hogy melyik a jó és rossz rúgás? Érzi is az ember, meg elég egyértelmű is, hogy vidáman lubickol, és mondjuk hosszú percekig "játszik", vagy a semmiből kapsz két jó erős figyelmeztető gyomrost. Jelzi azt is, ha pl. túl hangos a zene, sőt, ha én feszült vagyok, "rám szól".
Nevünk még mindig nincsen, lassan kellene keresgélnünk. :)
Nagyon élvezem a várandósságot, már most szeretnék egy következő babát, pedig akik ismernek, tudhatják, hogy nem voltam én ilyen gyerek mániás. De hihetetlen csoda, bár sajnos a zsúfolt mindennapokban néha nehéz megélni, és kiélvezni, és nem csak végigrohanni rajta.
Minden kismamának csodás, és problémamentes várandósságot kívánok! A többieknek pedig mosolygós vasárnapot!
Szeretettel:
Lili
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése