Vezetés :)

Néhány hete megint vezetek. Közel 11 év telt el, mióta vezettem. Ez idő alatt Gyuszitól vettem kb. 3 éve, meg idén egy-két órát, de ez is nagyon kevés volt. Aztán egyik este úgy döntöttem, hogy meglepem a férjecskémet, aki már elég ideje rágta a fülemet, hogy kezdjek már el vezetni, ott áll az autóm fél éve (mert Tomi most másikat vezet, így én megörököltem), és ha továbbra sem használom, akkor eladjuk.

Összeszedtem magam, és elmentem a Szecskába, a salsa partynkba. Nagyon izgultam, kipirulva érkeztem az étterembe, pedig csak kb. 3 km, vagy még annyi sem tőlünk. Ráadásul este vezettem, semmi forgalom nem volt. Hazafelé persze zuhogott az eső, úgyhogy meg kellett kérdeznem, hogy működik az ablaktörlő. :D Utána meg égve hagytam a belső világítást, miután leparkoltam, így legközelebb be kellett bikázni az autót. :D

Azóta kb. 50 km-t vezettem, ami nem sok, de legalább valami. Már kiigazodom a parkolóházakban, el tudok ugrani anyához, bevásárolni, táncpróbára stb.

Két dologtól tartottam nagyon, a parkolástól, és a sáv-váltástól. Az előbbinél rájöttem, hogy hely mindig van, ha az ember türelmes. Jó, nekem még akkora hely kell, mint egy platós kocsinak, ahogy Bali fogalmazott :D , de így is találok. :) Amiktől még mindig izgulok kicsit, azok a plázák parkolóházai, mert tegnap is a Westendben egyetlen hely volt a P2-n, oda persze betuszkoltam a Yarist, de utána azon izgultam, hogy fogok kitolatni, mert a legforgalmasabb helyen álltam meg, és tömött sorok voltak. A parám az volt, hogy nem érek ki 15 percen belül, ameddig a lekezelt jegyem érvényes. :) Persze simán kiértem, és a kitolatással sem volt gond. :)
Sávot váltani pedig szintén nem olyan vészes, bár még sokat kell gyakorolnom ezt is.

Egyelőre még nem ülhet mellém senki, mert nem akarom, hogy elvonják a figyelmemet, vagy hülye módon meg akarjak nekik felelni. Úgyhogy egyedül járom az utakat.

Ami nagyon jó, hogy elképesztően nyugodt vagyok, és maradok is, bármi történik. Ha valaki hülye, nem húzom fel magam, nem morgok. Évekkel ezelőtt, mikor vezettem, ez nem volt rám jellemző, néha úgy káromkodtam, mint egy kocsis, és az is egy oka volt a vezetés abbahagyásának, hogy itt Pesten stresszt okozott az a kevés is, amit vezettem. Nem akartam stresszt. Most meg azt tapasztalom, hogy egyelőre, és maradjon is így, teljes a nyugalom. Ráadásul, talán pont emiatt az energia miatt, mindig beengednek, kiengednek, hagynak átsorolni stb.

Érdekes módon, már most hatott rám a vezetés. Mozgékonyabb lettem, pedig télen hajlamos vagyok, mint a medvék, bezárkózni a barlangomba, és keveset kimozdulni. Kicsit úgy érzem, hogy felszabadított rég elfelejtett energiákat a vezetés, és persze megint leküzdöttem néhány félelmemet, és folyamatban van még néhány leküzdése. Nem gondoltam, hogy ezt fogom mondani, de a vezetés kifejezetten jó hatással van rám. :)

Az egyedüli negatív hatása most még, legalábbis ahogy én látom, hogy ha kocsival megyek egy találkozóra, akkor az elején még rá vagyok pörögve a vezetés élményre, és csak arról tudok beszélni, majd a találkozó vége felé már átkapcsol egy kicsit a figyelmem, és bekapcsol a fejemben az "útvonaltervezés". Emiatt a találkozó vége felé elvesztem azt, ami egyébként nagyon fontos nekem, hogy maximálisan figyeljek a másikra, és ne kalandozzon el a gondolatom. Emiatt elnézést mindenkitől, remélem, hamar túllépek ezen a szakaszon, és nem fog gondot okozni a jövőben.

Egy történet a végére. :) Jövök haza egyik este az Árkádból, és valami nagyon furi volt. Nem tudtam mi. A biztonság kedvéért többször ellenőriztem, hogy bekapcsoltam-e a világítást, sőt, még az ablakot is lemostam kétszer, de még mindig furi volt. A Kertész utcában, azaz egy utcányira tőlünk jöttem rá, hogy mi a szokatlan: nincs rajtam szemüveg. :D:D:D

Mosolygós napot, és vigyázzatok rám az utakon! :)

Szeretettel:
Lili