Egészség-mánia :)

Korábban azt gondoltam, hogy egészség-tudatos életet élek, hiszen vegetáriánus vagyok, nem dohányzom, egyáltalán nem iszom alkoholt, és leszámítva az olykor előforduló "bűnözéseket", odafigyelek arra is, hogy mit eszem. Így is volt, egészségtudatos voltam, de nem egészség mániás, mint amilyennek most érzem magam.

A klinika sok változást hozott, és még jobban át kellett alakítanom mindent, nem beszélve arról, hogy napi 12x kell gyógyszert szednem. Ezek most annyira korlátoznak, pedig 6 hét alatt már igazán belejöttem a rutinba, hogy egész napom e körül forog. Állandóan az órámat nézem, hogy mikor kell bevennem valamit, 4 óránként kell ennem, és ugye az sem mindegy, hogy mit, mert fött étel kell, hogy legyen, szóval ha nem dolgoznék is el tudnám tölteni ezzel az egész napomat. Mármint azzal, hogy odafigyelek magamra, és követem az utasításokat. A klinikán könnyű volt, mindent elém tettek, azonban itthon az első 10 nap maga volt a rémálom, párszor sírógörcsöt is kaptam, mert annyira tele volt ezzel a rutinnal a hócipőm.

Most már elfogadtam, hogy ezzel kell még egy darabig élnem, és nyüszöghetek, de nem segít. 6 hét után most szerdán először táncoltam, azaz voltam végre próbán, és a hétvégi workshopunkon is megpróbálok majd két órán aktívan részt venni, de azért ott lesznek tarcsiban a csajok, ha le kellene váltani engem. A tánc nagyon jó volt, igaz a tüdőm még nem bírja, de majd javul ez is. :) Most kötelező jógáznom is, ami eddig nem volt gond, hiszen másfél évtizede önszántamból és dalolva jógázom, de elhihetitek, hogy amióta kötelező volt, kifejezetten utáltam. Ma volt az első nap, amikor úgy igazán élveztem újra. (leszámítva a klinkán lévő jóga órákat, mert azokat nagyon szerettem, csak itthon nem volt kedvem még ehhez is)

Szóval korlátok ide vagy oda, kezd visszarázódni az életem a normális kerékvágásba. :)

Mosolygós napokat!

Szeretettel:

Lili

Minden nap teszek valami jót :)

Indítottam a facebook-on ezzel a címmel egy új csoportot pár napja, amihez már közel 300-an csatlakoztak. A lényeg, hogy nem nagy dolgokról vagy akár pénzről van szó, hanem az egymás iránti odafigyelésről, egymás segítéséről, gondoskodásról. Ahogy írtam korábban, fontosnak tartom mások szolgálatát, bár ez a szó sokakban nem pozitív szerintem, de tudjátok mire gondolok, és ez a lényeg. :)

Akik csatlakoznak a csoporthoz, azok (legalább egy része biztosan) igyekszik minden nap nyitott szemmel járni, és meglátni, hol lehet hasznára másoknak.

Ha van kedved, csatlakozz te is!

Szeretettel:

Lili

Törölni vagy sem? :)

Az iwiw-en mindenkit visszajelölök, akit ismerek, azonban a facebook-on csak azokat, akiket jól ismerek, vagy nem túl jól, de érdekel, hogy kicsodák, micsodák, és szívesen megismerném őket jobban.

Kb. egy hónappal ezelőtt felmerült bennem egy dilemma a facebook kapcsán. Van ott egy ismerősöm, aki korábban közel állt hozzám, de sajnos meg kellett ismernem egy másik oldalát. Konkrétan a szemembe, Tomi szemébe, és Balázs szemébe hazudott szemrebbenés nélkül. (na, sikerült rekordot döntenem az egy mondatba foglalt "szem" szó kapcsán?:) ) Szóval olyan dolgot tett, ami miatt nem szeretném minden nap látni a fényképét, kommentjeit, mert a facebook-ot naponta nézem, míg az iwiw-et egyáltalán nem használom. Ezért ma úgy határoztam, hogy az iwiw-ről nem, de az fb-ről törlöm.

Évekkel ezelőtt egyszer nagyon begurultam, és töröltem az iwiw-ről pár embert. Akkor harag és düh vezérelt. Ez most más. :)

Úgy gondolom, hogy bizonyos dolgokat el kell engednünk, és ez vonatkozhat bizonyos emberekre is. Egyszerűen bizonyos dolgokat helyre kell pakolnunk a fejecskénkben, és továbblépni. Én így tettem most. Nem azért töröltem, mert felzaklat, ha meglátom a kommentjeit, hanem azért, mert már nincs közös történetünk, és nem kellene benneragadnunk. A facebook nekem szórakozás, a barátaimmal való kapcsolattartás egy formája, ő pedig ebbe a körbe nem tartozik bele többé.

Hogy miért írtam erről? Nem tudom, most éppen ez jutott az eszembe. :) Lesz azért ennél izgalmasabb téma is hamarosan. :)

Mosolygós napokat!

Szeretettel:

Lili

Altruizmus :)

Balival egy régi beszélgetésünk még mindig a fejecskémben van ezzel kapcsolatban. Az önzetlen cselekedet vajon létezik, vagy mindent érdekek motiválnak? Én hiszem, hogy létezik az altruizmus, bár az is igaz, hogy nagyon nagy örömöt tud okozni, ami már nem önzetlenség, hiszen akár az öröm is lehet önző cél. Most nagyon ez jár a fejemben, mert kezdem úgy érezni, hogy az élet értelme feltétel nélküli szeretettel szolgálni másokat. Ez így egy mondatban nagyon kevés és nagyon sok is egyszerre. Rami kérdezte tőlem, hogy ha mindent megkaphatnék a világon, csak azt nem, hogy feltétel nélkül tudjak szeretni, és ilyen szeretet kapni, kellene nekem minden? Gondolkodás nélkül rávágtam, hogy nem, és ezt most is így gondolom. Mi értelme az életünknek, ha nem tudunk teljes szívből szeretni, és ha minket is csak érdekből szeretnek?

Igen, tudom, ha kitárjuk a szívünket, és még azt is szeretjük, akit utálnunk kellene, az így olvasva elég furin hangzik. De jó az nekünk, ha cipeljük a rossz érzéseinket? Inkább mindenből tanulni kell. Persze nem azt mondom, hogy bratyizzunk az "ellenséggel", de a düh, harag, rosszindulat minket rombol, nem őt. Még mindig azt mondom, pakold ki azt a dobozt, hogy legyen hely a jó dolgoknak. :)

A másik dolog a szolgálat. Miért fontos? Azt gondolom, hogy nem lehetünk olyan önzők, hogy úgy éljük le az életünket, hogy csak magunkkal foglalkozunk, és mindenki más csináljon, amit akar. Segítenünk kell egymást, és úgy élni, hogy valami jót tenni, amitől picit változik a világ. Gondoljatok bele, hogy hány milliomos színész támogat ilyen és ilyen "ügyeket". Persze, egy részük reklámfogás, de biztos vagyok abban is, hogy sokan rájöttek, hogy hiába van sok pénzed, ha nem teszel semmit a világért, nem leszel boldog. Azonban annál nagyobb boldogság, és elégedettség, hogy te tettél valami jót, én azt gondolom, nem létezik.

Bármi apró dolog is jó, ez nem pénz függő. Ha figyelmesen átadod a helyed a buszon az időseknek, vagy előzékenyen átsegíted a nénikét az úton, ez mind ingyen van, nem kell hozzá semmi, csak egy kis odafigyelés. Én nemrég átsegítettem egy nénikét a zebrán, és nem győzött hálálkodni, és szeretettel nézett rám, ami nagyon jó érzés volt, meg is hatódtam tőle. Igazán nem tettem semmi extrát, de az emberek annyira be vannak fordulva, hogy lassan az ilyen alap dolgok is extrának minősülnek. Sajnos...

Én próbálok úgy élni, hogy a lehető legjobban szolgáljam azt a közösséget, amiben vagyok, azaz a Fuerte-t. Mind a munkámmal, mind a türelmemmel, szeretetemmel. A ladies' stlye workshopokat azért hoztam létre, hogy a táncon keresztül valami többet adjak a lányoknak, kicsit elindítsak bennük olyan érzéseket, amiket vagy nem, vagy nehezen vállalnak. Megszerettessem velük azt, hogy nők, és bátorítsam őket arra, hogy ezt vállalják, mert csodás dolog nőnek lenni. :)

De tudjátok, hogy mi a legjobb? Úgy "jótékonykodni", hogy ne tudjon róla senki. Sokan úgy vagyunk vele, sajnos néha én is, hogy ha valami jót tettünk, akkor várjuk a nyílvános elismerést is. Ez bizonyos helyzetben elfogadható, máskor azonban jobb lenne, ha magunkban tartanánk, és szerényen kezelnénk ezt a dolgot. Rá kell mindig jönnöm, hogy a szerénység nagy belső boldogsághoz tud juttatni. :)

Tegyetek valami jót minden nap, és az életeket sokkal boldogabb lesz!

Szeretettel:

Lili

Harmónia :)

Volt idő, amikor ettől a szótól már rosszul voltam, mert mindenhonnan ez köszönt szembe, és szinte állandóan betolakodott az életembe. Persze nem arról beszélek, hogy úgy gondolnám, hogy nem fontos, az írásaimból tudhatjátok, hogy nagyon is fontosnak tartom minden szinten a harmóniát, de a rengeteg tuti tipp, és termék, és lelki tréning néha nyomasztóan tud hatni, mert szinte azt sugallják, hogy ha ezt és ezt nem teszed meg, akkor nem is lehetsz harmóniában önmagaddal és a környezeteddel. Hiába, fogyasztói társadalomban élünk, és bizony mi magunk is fogyasztók vagyunk, úgy is viselkedünk. Gyakorlatilag a harmónia is egy árucikk lett, amit megvehetsz, befizethetsz rá, ha ez mondjuk egy masszázskezelés stb. De tényleg ezekkel akarjuk elérni a harmónikus életet? Nem tagadom a hatékonyságát egy bizonyos szintig ezeknek a terápiáknak, könyveknek stb., de ennyi nem elég, ez csak egy rásegítő eszköz lehet, egy mankó, ami segít végigvinni a valódi céljainkat, és támaszkodhatunk rájuk az út során.

De mik a valódi céljaink? Én szeretek mindig célokat kitűzni, azonban előfordult már nem is egyszer, hogy nem okozott örömöt, amikor elértem. Szinte közönnyel fogadtam, egyszerűen kipipáltam, és kész. Igen, már hallom is: Az útnak kell örömöt okoznia, a folyamatnak, amíg eléred a célod, és nem csak a célnak. Ez így is van, nem tiltakozom. Néha pont ezért nem volt extra érzés, mikor elértem, mert már közben is jó volt, sok örömet okozott, de néha azért nem, mert mire elértem, már csökkent a jelentőssége az életemben, és már nem volt fontos. Azonban, ha egy cél már nem fontos, akkor elveszti a motiváló hatását is. Vagy letérünk az útról, vagy ugyan elérjük, de már nem ad plusz boldogságot az életünkhöz. Ezért gondolom azt, hogy nagyon fontos, hogy milyen célokat tűzünk ki.

Egy extrém példa erre nálam a wakeboard. Nagyon béna vagyok. Komolyan. Nem gondoltam volna, hogy ennyire tehetségtelen vagyok, vagy lehetek egy sportban, de sikerült megtalálnom azt, amiben bizony-bizony nem brillírozhatok. :) De bánom-e? Nem. Feladom? Nem. Miért nem? Azért, mert jól esik, ha megismerhetem a határaimat, és még jobban, ha azokon túl tudok lépni. Rengeteget tanultam magamról közben, és új oldalamat ismertem meg. Számomra nagyon fontos, hogy meg tudjunk újulni időről időre, és teljesen új dolgokba is belekezdjünk. Egyébként az életünk ellaposodik, rutinszerűvé, monotonná válik, és végül az kerülhetne a sírkövünkre: Meghalt, míg élt.

Amíg fiatalabb voltam, gyakran a fizikai és az intellektuális célok domináltak, aztán volt idő, hogy a spirituális célok kerültek előtérbe, majd olyan is, amikor a szociális, emberi kapcsolataim fejlesztése volt a prioritás. Ma már azonban tudom, hogy mind a négy terület fontos. Nem lehet csak az egyik felé "elgurulni", mert az nem lesz teljes, ergó nem ad hosszú távú boldogságot és kiegyensúlyozottságot.

Az én tippem, hogy mind a négy szinten próbálj meg rövid és hosszú távú célokat kitűzni magad elé, és pár hetente egyszer gondold át, hogy valóban haladsz-e feléjük. A "kontroll", azaz az, hogy leírd, és időről időre újragondold, lényeges feladat.

Legyél bátor és vagány, kívánj nagyot az élettől! :)

Szeretettel:

Lili

30:30:40 :)

Nem, ezek nem a méreteim más mértékegységben! :):):)

A klinikán az egyik doktornő azt mondta nekem, hogy az egészségem 3 dologtól függ:

30%-ban a táplálkozástól,

30%-ban az életvitelemtől,

40%-ban a gondolataimtól.

Függetlenül a százalékoktól, mert prioritásokat nem tudok felállítani, kicsi vagyok ehhez, de alapvetően egyetértek, hogy ez a három dolog nagyon erőteljesen hozzájárul az egészségünkhöz, illetve annak hiányához.

Egészséges táplálkozás. Ma már egyáltalán nincs egyszerű dolgunk, mert az idei tuti recept jövőre már nemcsak hogy a nem tuti kategóriába süllyed, hanem a kifejezetten káros bélyeget is ráütik. Vegetárius vagyok jópár éve, és igyekszem odafigyelni arra, hogy mit jelez a szervezetem, mire van szüksége, de tény, hogy néha az elmém győz, és benyomok egy vega whoppert hasábbal és fantával. :)

Mondjuk most ez nem igaz az elmúlt egy hónapra, hiszen azóta az ayurvéda szerint étkezem, csokit sem ettem már egy jó ideje, de az édességekről nem is kell lemondani, csak minőségit kell választani. Érdekes változás számomra, hogy a nyers ételt az ayurvéda nem preferálja, azaz hess friss gyümölcsök, zöldségek! Mindent főzve, párolva, sütve, hogy könnyebb legyen emészteni, és mindent melegen, a hideg, száraz ételek is kerülendők. Egyelőre nem érzem, hogy ne lenne így jó, bár korábban a testkontroll is bejött nekem, ami ennek pont az ellenkezője, azaz mindent nyersen, frissen. :) Talán akkor arra volt a szervezetemnek szüksége, nem tudom. Valószínűleg az arany középutat fogom hosszú távon választani, de most jó kislány módra tartom ezt a diétát még egyelőre. Ugyan a diéta szót használom, de ez nem egyenlő a fogyókúrával, mert enni lehet bőséggel, csak nem mindegy, hogy milyen formában, és mit.

Egészséges életmód. Az ayurvéda szerint napkeltével, vagy az előtt egy picivel kell felkelni, és napnyugtakor ha nem is nyugovóra térni, de már lenyugizni, és korál lefeküdni. Az elsővel nincs is semmilyen gondom, mindig koránkelő típus voltam, és valóban napkeltekor szokott a biológiai órám jelezni, vagy egy picit még akár előbb is. Ébresztőt nem használok már ki tudja mióta, magamtól kelek, leszámítva a mostani 3 hetet a klinikán, mert ott a biztonság kedvéért azért beállítottam az ipod-om, sőt, a telefonom is. :) Persze egyszer sem volt rá szükség, de legalább így nem izgultam fölöslegesen. :) A korán fekvést azonban nem könnyű megoldanom. A napi 8 óra alvás is hibádzik nálam, évekik 5-6 órákat aludtam, most ez már kezdi elérni a 7, sőt, olykor a 8 órát is. Persze az egészséges életmód nem csak az alvás körül forog, az sem mindegy, hogy mihez kezdünk magunkkal, amikor ébren vagyunk. Egy olyan munkahely, ahova az ember nem szívesen megy be, sok stresszel jár, az kihat az egészségére is. Szerencsére nekem csodás munkám van, hiszen abból élek, ami a hobbim. :) Az emberi kapcsolatok minősége is sokat számít. Vajon mi a jobb? Sok jó ismerős, vagy néhány igaz barát? Nekem sok jó ismerősöm van, és az Élet olyan kegyes hozzám, hogy adott néhány igazán jó barátot is. Sajnos néha a mókuskerék engem is beőröl, és a sok munka mellett elfeledkezem arról, hogy milyen csodás, hogy ők vannak nekem. Erre szeretnék sokkal jobban odafigyelni a jövőben.

Gondolatok. A gondolatokból lesznek a szavak, abból a tettek, és a tetteknek a következményei sem maradnak el, hívjuk ezt visszahatásnak, vagy karmának, teljesen mindegy a címke. A negatív, destruktív gondolatok, a pesszimizmus rendkívül ártalmas mind a lelkünkre, mind az egészségünkre. Meg kell próbálnunk úgy tekinteni az élet dolgaira, hogy ezek Isten ajándékai számunkra. A jó és a rossz dolgok is. Az előbbinek örüljünk felszabadultan, az utóbbit pedig tekintsük úgy, mint egy lehetőséget a fejlődésre. Fölösleges sok energiát pazarolni, és benne csücsülni a rossz dolgokban, érzésekben. Próbáljuk kicsit kívülről szemlélni, és lássuk meg azt, amit tanulhatunk belőle, majd lépjünk tovább. Nem könnyű ez, tudom én is, de a lelki békénk igényli ezt. A sok negatív érzést le kell pakolni, és helyettük pozitívakat gyűjteni. Képzeld el, hogy a érzéseidet egy dobozban tárolod, amit telezsúfoltál egy csomó negatív érzéssel, és ezért hiába jönne a pozitív érzés, te nem tudod begyömöszölni, észre sem veszed, mert úgysem férne be a dobozba. Egy pillanat alatt bele lehet süppedni az önsajnálatba, és a negatív, depresszív állapotba. De jó ez nekünk? OK, legyen egy kis önsajnálat, és kerítsünk valakit, aki megsimogatja a fejünket, és biztosítja számunkra az önigazolást, de utána keljünk fel, és lépjünk tovább.

Ahhoz, hogy harmónikus életet éljünk, nem elég az életünk egy-egy területén harmóniát kialakítanunk. Fizikai, intellektuális, szociális és spirituális szinten is fontos, hogy megtaláljuk az életcélunkat, és ezt a négy területet összhangba hozzuk. A célokról még majd később írok, addig is pakoljátok ki a negatív dolgokat a dobozból! :)

Szeretettel:

Lili

Újra itthon :)

Tegnap koradélután jött értem a drága férjecském. :) Együtt még megebédeltünk a klinikán, mert Zsuzsi (az egyik szakácsnő) főztjét nagyon szeretem :), aztán hazajöttünk. Nagy meglepi várt, a drágám teljesen átrendezte a lakásunkat. :) Nagyon kedves figyelmesség ez tőle, így most jobban elkülönül a munka "sarok" és a többi rész a lakásból. Még egy kis pakolászás, és lesz helye végre mindennek.

Tegnap nagyon fáradt voltam, alig bírtam estig fennmaradni. Anyánál vacsiztunk, Bali is jött, nagyon örültem neki is. :) Jó, nagyon jó újra itthon, bár ma reggel elég furi volt még minden, mert ahogy megszoktam, fél hatkor keltem, és a klinikai rutin szerint úgy eltelt két óra a kis procedúrákkal, amiket tartanom kell, hogy észre sem vettem.

Még maradnom kellett volna pár napot, de már nem bírtam. Most majd a pesti ambuláns klinikájukra kell bejárnom még kezelésekre, azt még nem tudják, meddig. A 3 hét alatt 5 kilót fogytam, és 6 centivel lettem vékonyabb. Nem ez volt a cél, de egy kellemes mellékhatása a kúráknak. :)

A mai napom azzal fog telni, hogy megteremtem itthon is azokat a dolgokat, amikre szükségem van a teljes gyógyuláshoz. Egy speciális diétát kell tartanom, ami nem koplalós, mert napi 3x jókora adagokat ehetek (a klinikán meg sem bírtam enni, olyan sokat kaptunk mindig), csak nem mindegy, hogy mit. Mókás, hogy édességet kell ennem sokat, csak nem csokit. :) Jah, és ha lehet, akkor a vacsi legyen édesség. :) Furi, nem? Mégis fogytam a klinikán is, nem is keveset... Szóval egyáltalán nem önsanyargatós történet, viszont időigényes, mert nyers ételt nem nagyon ehetek, csak főtt, meleg ételt, azaz mostantól nem csak keddenként fogok főzni.

Úgy örülök, hogy itthon vagyok! :) Most még nagyon kell kímélnem magam egy darabig, de utána már jobb lesz. :)

Mosolygós hetet mindenkinek!

Szeretettel:

Lili

Már csak 4 nap! :)

Ha minden igaz, négy nap múlva, azaz vasárnap "szabadulok". :) Várom is, hogy otthon legyek, és kicsit izgulok is, mert vissza kell szoknom a hétköznapokba, ráadásul úgy, hogy ne stresszeljem magam azzal, hogy rengeteg intéznivaló lesz. Szeretnék átalakítani jópár dolgot az életemben annak érdekében, hogy haladjak azon a javulási úton, amire most ráléptem ez alatt a 3 hét alatt.

Sokkal jobban becsülöm most az egészséget, mint korábban. Sajnos az ember, amíg nincs gond, feszegeti a határait, és csak akkor törődik magával, azaz az egészségével, amikor már fizikai tünetek lépnek fel. Jobb esetben nem súlyosak, rosszabb esetben azonban azok. Remélem, hogy számomra elegendő lecke volt most ez a 3 hét klinika, és nem leszek olyan ostoba, hogy kiengedem még egyszer a kezemből a gyeplőt, és nem veszem figyelembe a testem igényeit. Ha mégis ezt látnátok rajtam, kérlek benneteket, hogy jelezzétek felém. :)

Ramival ma is jót beszélgettünk, meg van két szlovák lányka is, akikkel jól kijövök, kedvelem őket, így könnyebben telnek a napok. De a nap fénypontja az volt, hogy jött a drágám, és egy fél órácskát együtt tudtunk tölteni. :) Timikét is jó volt megölelgetni. :) Már nagyon hiányzik mindenki. :)

Mosolygós napokat!

Szeretettel:

Lili

Ki vagyok én? :)

Megismerkedtem Rami Bleckt-tel néhány nappal ezelőtt. Nem tudtam róla, hogy van egy több nyelven megjelent bestseller könyve (10 steps to happiness), ezt csak akkor tudtam meg, mikor nekem ajándékozott egyet. Az már az első beszélgetésünkkor feltűnt, hogy nagyon értelmes, és hasonló érdeklődési körrel rendelkezünk. Aztán kiderült, hogy míg én csak egy kis csöppnyi tudással rendelkezem a védikus kultúráról, addig ő vallástörténetet tanított egy egyetemen, 5 évig élt Indiában, és az ayurvédában is nagyon otthonosan mozog.

Tegnap a "kiképzés" után beleolvastam a könyvébe. Szkeptikusan fogadtam, ezt be kell vallanom, mert ezek a "sikerkönyvek" ugyan sok okos dolgot mondanak, de az ember elolvassa őket, aztán nem történik semmi, mert nem változtat az életén. Még akkor sem, ha egyetért a leírtakkal.

Rami könyvében az tetszik, hogy nagyon gyakorlatias. Már az első oldalon kéri, hogy tegyük fel magunknak a kérdést: Ki vagyok én?

Ugye milyen egyszerűnek hangzik? Mégis azt kérdezem, valóban meg tudod válaszolni? Úgy teljesen őszintén, megvizsgálva magad? Persze itt nem ilyenekre gondolok: Polgár Lili vagyok, 31 éves, férjezett stb. Sokkal, de sokkal mélyebbre kellene mennünk. Szerintem nagyon nehéz ez a kérdés, és minél inkább meg akarom válszolni, annál nehezebb. Tanultam pszichológiát, szociológiát, szociálpszichológiát, de most nem ezekre a meghatározásokra gondolok. Egyszerűen arra, hogy ki is vagyok valójában, mi az értelme, célja az életemnek.

Időről időre azt gondolom, hogy fel kellene tennünk magunknak ezt a kérdést, és megvizsgálni, hogy valóban tudjuk-e a választ, és a valódi céljaink felé tart-e az életünk.

Én azt tudom, hogy boldogságot akarok vinni az emberek életébe, és ezt a tánctanítás által tudom megvalósítani. Nem biztos, hogy csak ez az egyetlen út számomra sem, van, akinek a blogom is fontos részét képezi az életének, pedig én csak itt irogatok, távol álljon tőlem, hogy gurut játsszak. Picinyke vagyok én, de ezt a picinykét, a gondolataimat, meglátásaimat szívesen megosztom veletek, ezért is vezetem ezt a blogot. A másik blogommal meg a pocitokat akarom kényeztetni. :) Végülis az is a boldogság egy formája. :)

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Szeretettel:

Lili